|
|
Pálos
vendégfogadó |
Aki
Muhiból Köröm felé tart, a rév közelébenkavicsbányát
talál. A bányatóban két helyen is cölöpsor emelkedik ki a
vízből. Hajdani hidak maradványai. Az óriási tölgyfagerendákról
nyaranta két falu gyermekei ugrálnak fejest a kristálytiszta
mély vízbe. Látványuk a partmenti horgász képzeletében felidézi
a régi időket, tájakat, embereket.
Az ártéri tölgyes susogását fejszecsapások hangja töri meg.
A ledöntött sudár törzseket ácsok szekercéje faragja négyszögletessé,
majd bivalyfogatokkal a folyó partjára viszik, és leúsztatják
az épülő hídhoz. A szorgos kezek munkáját hosszú, fehér ruhás,
borotvált fejű hajkoronás férfi irányítja, egy pálos testvér,
fráter, akit a sajóládi perjel, a kolostor
elöljárója küldött ide a rend körömi birtokára,
hogy építsen hidat a sajón, mert a szeszélyes folyó a tavaszi
áradáskor megint átvágott egy kanyart és otthagyta régi medrét
a híddal együtt. Fontos volt ez a híd, Nyékládházától
rajta át vezetett az út Szerencs felé, hogy
aztán elágazzon Tokaj, Patak
és Kassa irányába. Itt csak egy folyón kellet
átkelni, mert a Bársonyos patak Bőcsnél
már visszatért a Hernádba, a Hernád
pedig Hídvégnél beömlött a Sajóba.
Ezt a fontos stratégia helyet, a magyar síkság északkeleti
kapuját védte az ónodi vár. S a környék földesura, Ónodi
Czudar Jakab 1443-ban azért ajándékozta körömi
birtoka felét a sajóládi kolostornak, hogy legyen
aki a hidat gondozza, és hogy halála után a barátok kriptályába
nyugodjék a teste, lelki üdvéért pedig évről-évre zsolozsmákat
és miséket mondjanak. Valahol a közelben őrzi a kavicsmező
annak a hídnak a pilléreit is, amit Árpád fejedelem
népe készített, hogy jégzajlás idején is biztonsággal kelhessenek
át lovasai a vízen, és annak a hídnak a maradványait is, amit
IV. Béla király vitézei védtek utolsó csepp
vérükig a túlerőben lévő tatárokkal szemben. A hídépítő barátnak
sok a dolga. A kolostornak másutt is vannak birtokai. Keresztúr,
Szederkény, Emőd, Llác, Berente, Gyömrő, Korhy, Bázs,
Déta, Rákos, Szalonca, Körös, Kisbodony,
Berzék,-mindenütt lakóházak, mészárszékek, présházak,
jégvermek, pincék, hidak, vízimalmok építése és reparálása
várja.
De legbüszkébb arra a vendégfogadóra, amelyet éppen itt, a
körömi híd mellett épített 1747-49-ben, az
átutazó szerzetes testvérek, nemesurak és polgárok számára.
Hosszanti oldalán öt, a keskenyebbiken két ablaka van, amelyeken
az emeleten a vakolatból képzet bájos rokokó ”köténykék”
díszítenek, a földszinten pedig kőkeretes vasrácsok védenek.
Középen az utca felöli ajtaja fölött a rend kőből faragott
címere: pálmafa tövében két ágaskodó oroszlán, felette csőrében
cipót tartó holló. A legenda szerint a rend névadóját, Remete
Szent Pált az egyiptomi sivatagban holló táplálta,
épségben maradt holttestét pedig oroszlánok temették el a
homokba. A boltozatos falak téglából készültek. Mindegyiken
C L betűk, Conventus Ladensis,
azaz: a sajóládi Kolostor téglaégetőjébe
készültek. Nyeregteteje akkora magas, mint maga az épület.
Az utas már messziről láthatja. Fedélszékéből is kitelt volna
egy híd, de az fenyőfából készült, amit a Tiszán
úsztattak le a Kárpátokból. Legszebb az épület
homlokzata, amely két végén lezárja a héjazatot. A háromszög
merevségét minden irányban ívelő lágy hajlatok oldják fel.
A megmozgatott falak, párkányok, a két padlásablak közötti
lant alakú fali fülke vakolatfűzérekkel az emberi arc arányait
idézik. Az épület négy sarkán barokk csigákon kőtobozok állnak.
A keleti és déli homlokzaton hajlított vaspálcák nyúlnak ki
a falból, melynek hajdani feliratát a feljegyzések megőrizték:
QVAM CITO FELICES ERIPIT HORA DIES. Magyarul:
mily hamar elragadja az óra a szép napokat! Ha a vándor Összeadja
a betűk római számértékét, megkapta a napóra készítésének
idejét: 1760. Odabent a földszinten három,
az emeleten négy tágas szoba várta az érkezőt. Az emeleten
kikönyökölve, a vendég rálátott a folyóra, az erdőkre és rétekre,
a faluszéli pásztorházra, mellette a kurta kocsmára, melyben
a kocsisok múlatták az időt, míg a szomszédos kovácsműhelyben
megpatkolták a lovakat, és az apró zsup-és nádfedeles házakra,
ahol a rend birtokára telepítet halászok, pákászok, nádvágók
udvarosok és zsellérek laktak. Micsoda ellentét! Európa
és Ázsia találkozása. Az épület tervezője
tisztában volt ezzel az ellentéttel, s humoros kedvvel éppen
erre az ellentétre épített, hogy a nyári hőségben kitikkad,
a téli hidegben megdermedt utas lelki szemei előtt, az épület
homlokzatát megpillantva megjelenjen Firenze,
hogy a boltozatos szobák meszelt falain a fény és árnyék szüntelen
játéka eszébe juttassa Münchent, és a kandallókban
égő hasábok tüzével fűtött közfalak, a beléjük rejtett ferde
kémények melegét sugározva felidézzék Prágát.
Többször szállt meg itt Kazinczy Ferenc.
Akkor is, mikor a falépcsőkön felkapaszkodva megpróbálta álomra
hajtani fejét, miközben a tágas előtérben strázsa vigyázta,
és akkor is, amikor Kufsteinből jövet Debrecenbe
vitték.
1786-ban a császári rendelet feloszlatta
a pálos rendet. De a körömi ház továbbra is vendégfogadó maradt.
Az úgynevezett ” Vallásalap” adta ki árendába
fogadósoknak. Egyikük igen hamar meggazdagodott. A faluban
úgy beszélik, megtalálta a barátok elfalazott kincseit, ámbár
valószínűbb, hogy a nyéki hegy bora fizetett olyan jól neki,
amit a ház pincéjében tárolt a vendégek számára. Az első világháború
után az épületből iskola és községháza lett, 1930-tól
pedig plébánia. A szerzetesek távozása után ugyanis a szomszédos
Girincsről járt át misézni havonta egyszer a káplán,
a többi vasárnapokon a körömi hívek mentek
át a három kilométerre lévő anyatemplomba. A tágas épület
jelenleg a paplak és a téli kápolna funkcióján kívül helyt
ad a Sárospataki Római Katolikus egyházi
Gyűjtemény muzeális értékű bútorainak és műtárgyainak is.
Lakója, aki e sorokat írja, megpróbál megfelelni annak a hagyománynak
és küldetésnek amit az épület déli falára helyezett márványtábla
hirdet:
Remete Szent Pál követői, a magyar eredetű
pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói, a fehér
Barátok: a magyar Róma éltetői, és vezérei! Ma R.K. parochia,
az Isten és a haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors
tradícióinak hűséges őrzője és ápolója.
A fehérruhás rend e hajdani otthonát századok viharai után
a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és áldozatkészségével
új életre hívták, munkába szervezték, Egyházunk és csonka
hazánk megmentésére.
A.M.D.G.
Köröm,1936.
Az utolsó négy betű feloldása: Ad Majorem Dei Gloriam:
Isten nagyobb dicsőségére.
|
|
Köröm
Községi Önkormányzatot a Magyar Élelmiszerbank Egyesület
támogatja |
|