Pálos vendégfogadó

Aki Muhiból Köröm felé tart, a rév közelébenkavicsbányát talál. A bányatóban két helyen is cölöpsor emelkedik ki a vízből. Hajdani hidak maradványai. Az óriási tölgyfagerendákról nyaranta két falu gyermekei ugrálnak fejest a kristálytiszta mély vízbe. Látványuk a partmenti horgász képzeletében felidézi a régi időket, tájakat, embereket.
Az ártéri tölgyes susogását fejszecsapások hangja töri meg. A ledöntött sudár törzseket ácsok szekercéje faragja négyszögletessé, majd bivalyfogatokkal a folyó partjára viszik, és leúsztatják az épülő hídhoz. A szorgos kezek munkáját hosszú, fehér ruhás, borotvált fejű hajkoronás férfi irányítja, egy pálos testvér, fráter, akit a sajóládi perjel, a kolostor elöljárója küldött ide a rend körömi birtokára, hogy építsen hidat a sajón, mert a szeszélyes folyó a tavaszi áradáskor megint átvágott egy kanyart és otthagyta régi medrét a híddal együtt. Fontos volt ez a híd, Nyékládházától rajta át vezetett az út Szerencs felé, hogy aztán elágazzon Tokaj, Patak és Kassa irányába. Itt csak egy folyón kellet átkelni, mert a Bársonyos patak Bőcsnél már visszatért a Hernádba, a Hernád pedig Hídvégnél beömlött a Sajóba. Ezt a fontos stratégia helyet, a magyar síkság északkeleti kapuját védte az ónodi vár. S a környék földesura, Ónodi Czudar Jakab 1443-ban azért ajándékozta körömi birtoka felét a sajóládi kolostornak, hogy legyen aki a hidat gondozza, és hogy halála után a barátok kriptályába nyugodjék a teste, lelki üdvéért pedig évről-évre zsolozsmákat és miséket mondjanak. Valahol a közelben őrzi a kavicsmező annak a hídnak a pilléreit is, amit Árpád fejedelem népe készített, hogy jégzajlás idején is biztonsággal kelhessenek át lovasai a vízen, és annak a hídnak a maradványait is, amit IV. Béla király vitézei védtek utolsó csepp vérükig a túlerőben lévő tatárokkal szemben. A hídépítő barátnak sok a dolga. A kolostornak másutt is vannak birtokai. Keresztúr, Szederkény, Emőd, Llác, Berente, Gyömrő, Korhy, Bázs, Déta, Rákos, Szalonca, Körös, Kisbodony, Berzék,-mindenütt lakóházak, mészárszékek, présházak, jégvermek, pincék, hidak, vízimalmok építése és reparálása várja.
De legbüszkébb arra a vendégfogadóra, amelyet éppen itt, a körömi híd mellett épített 1747-49-ben, az átutazó szerzetes testvérek, nemesurak és polgárok számára. Hosszanti oldalán öt, a keskenyebbiken két ablaka van, amelyeken az emeleten a vakolatból képzet bájos rokokó ”köténykék” díszítenek, a földszinten pedig kőkeretes vasrácsok védenek. Középen az utca felöli ajtaja fölött a rend kőből faragott címere: pálmafa tövében két ágaskodó oroszlán, felette csőrében cipót tartó holló. A legenda szerint a rend névadóját, Remete Szent Pált az egyiptomi sivatagban holló táplálta, épségben maradt holttestét pedig oroszlánok temették el a homokba. A boltozatos falak téglából készültek. Mindegyiken C L betűk, Conventus Ladensis, azaz: a sajóládi Kolostor téglaégetőjébe készültek. Nyeregteteje akkora magas, mint maga az épület. Az utas már messziről láthatja. Fedélszékéből is kitelt volna egy híd, de az fenyőfából készült, amit a Tiszán úsztattak le a Kárpátokból. Legszebb az épület homlokzata, amely két végén lezárja a héjazatot. A háromszög merevségét minden irányban ívelő lágy hajlatok oldják fel. A megmozgatott falak, párkányok, a két padlásablak közötti lant alakú fali fülke vakolatfűzérekkel az emberi arc arányait idézik. Az épület négy sarkán barokk csigákon kőtobozok állnak. A keleti és déli homlokzaton hajlított vaspálcák nyúlnak ki a falból, melynek hajdani feliratát a feljegyzések megőrizték: QVAM CITO FELICES ERIPIT HORA DIES. Magyarul: mily hamar elragadja az óra a szép napokat! Ha a vándor Összeadja a betűk római számértékét, megkapta a napóra készítésének idejét: 1760. Odabent a földszinten három, az emeleten négy tágas szoba várta az érkezőt. Az emeleten kikönyökölve, a vendég rálátott a folyóra, az erdőkre és rétekre, a faluszéli pásztorházra, mellette a kurta kocsmára, melyben a kocsisok múlatták az időt, míg a szomszédos kovácsműhelyben megpatkolták a lovakat, és az apró zsup-és nádfedeles házakra, ahol a rend birtokára telepítet halászok, pákászok, nádvágók udvarosok és zsellérek laktak. Micsoda ellentét! Európa és Ázsia találkozása. Az épület tervezője tisztában volt ezzel az ellentéttel, s humoros kedvvel éppen erre az ellentétre épített, hogy a nyári hőségben kitikkad, a téli hidegben megdermedt utas lelki szemei előtt, az épület homlokzatát megpillantva megjelenjen Firenze, hogy a boltozatos szobák meszelt falain a fény és árnyék szüntelen játéka eszébe juttassa Münchent, és a kandallókban égő hasábok tüzével fűtött közfalak, a beléjük rejtett ferde kémények melegét sugározva felidézzék Prágát. Többször szállt meg itt Kazinczy Ferenc. Akkor is, mikor a falépcsőkön felkapaszkodva megpróbálta álomra hajtani fejét, miközben a tágas előtérben strázsa vigyázta, és akkor is, amikor Kufsteinből jövet Debrecenbe vitték.
1786-ban a császári rendelet feloszlatta a pálos rendet. De a körömi ház továbbra is vendégfogadó maradt. Az úgynevezett ” Vallásalap” adta ki árendába fogadósoknak. Egyikük igen hamar meggazdagodott. A faluban úgy beszélik, megtalálta a barátok elfalazott kincseit, ámbár valószínűbb, hogy a nyéki hegy bora fizetett olyan jól neki, amit a ház pincéjében tárolt a vendégek számára. Az első világháború után az épületből iskola és községháza lett, 1930-tól pedig plébánia. A szerzetesek távozása után ugyanis a szomszédos Girincsről járt át misézni havonta egyszer a káplán, a többi vasárnapokon a körömi hívek mentek át a három kilométerre lévő anyatemplomba. A tágas épület jelenleg a paplak és a téli kápolna funkcióján kívül helyt ad a Sárospataki Római Katolikus egyházi Gyűjtemény muzeális értékű bútorainak és műtárgyainak is. Lakója, aki e sorokat írja, megpróbál megfelelni annak a hagyománynak és küldetésnek amit az épület déli falára helyezett márványtábla hirdet:
Remete Szent Pál követői, a magyar eredetű pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói, a fehér Barátok: a magyar Róma éltetői, és vezérei! Ma R.K. parochia, az Isten és a haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors tradícióinak hűséges őrzője és ápolója.
A fehérruhás rend e hajdani otthonát századok viharai után a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és áldozatkészségével új életre hívták, munkába szervezték, Egyházunk és csonka hazánk megmentésére.
A.M.D.G.
Köröm,1936.
Az utolsó négy betű feloldása: Ad Majorem Dei Gloriam: Isten nagyobb dicsőségére.


Köröm Községi Önkormányzatot a Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatja
Képek a településről

© 2010-2017 Minden jog fenntartva! Me-NET Student Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges.